38. Wizz Air Budapest félmaraton - 1:36:34. Terven kívül, PB elmaradt, de jó edzés volt a maratonira, és sok tanulság is van 😃

Bár 4:30-as egyenletes tempót terveztem a versenyre, az elején elmentem Petivel, a 4:25-ös tempó nagyon könnyedén jött. Előzetesen a 4:30-al úgy számoltam, hogy annak mindenképp mennie kéne, és ilyen biztonsági futás lett volna azzal, gondoltam megpróbálhatom kicsit erősebben. A 3. kilométer már 4:23 volt, itt besoroltam hátra, és szép lassan elkezdtem leszakadni, de a 4:25-öt tartani akartam még. Első 5k 22:06 lett, és már itt elég nagy eltérésben volt az órám, ami nagyon idegesített. Ezután el is kezdtem minden hivatalos kilométernél nyomkodni, hogy valami pontos adatom is legyen. Jött is egy 4:30-as hivatalosan, amit egyáltalán nem értettem, tökre ugyanazt a tempót tartottam érzésre is. Jött az első nehezítés, visszafordító, fel a rakpartról, amit megnyomtam kicsit, hogy ne veszítsek időt. Ezzel meg is volt a verseny harmada, tök jó állapotban voltam, pulzusom 5-6 ütéssel alacsonyabb, mint amikor a PB-met futottam, és a frissítés is jól sikerült, sokat hoztam a körülöttem lévőkön, Petit is majdnem utolértem. Szépen beálltam a tempóra, és minden jó volt, míg egy, visszafordító után szembesültem az Árpád híddal, és konkrétan a szem be sült, telibe szemből kaptuk itt a Napot. Próbáltam látni valamit, meg nem túlságosan magamba zuhanni, kicsit engedtem a tempón, de tényleg nem sokat, egész jól megfutottam az emelkedőt, de már kezdtem érezni a lábaim. 22:23 lett ez az 5k, ami még mindig teljesen jó volt, és a féltáv is eljött hamarosan. A szigetre lefelé kicsit megtoltam, hogy visszahozzak valamit az időből, ez még ment is, de utána a lábaim kezdtek nagyon betonná válni, képtelen voltam újra felvenni a korábbi tempót. Ez nem is lett volna probléma, gyorsan tudatosítottam, hogy akkor innen a 4:30 őven elég, és ez jó is volt a Margit hídra mászásig. Ott viszont nagyon megborultam, oké, hogy felfelé belassultam, de utána a lefelén se tudtam összeszedni magam, és 22:59 lett már ez az 5k... Jöhetett az utolsó zselé, lekínlódtam valahogy, nem tudtam rá sokat inni, és aztán hamarosan el is kezdett szúrni az oldalam. Mindeközben a rakparton a tűző Nap is nagyon kikezdett, még egy PB-ben reménykedés vitt tovább, de azt se tudtam mit kéne ahhoz futni, annyira nem számítottam rá, hogy szoros lehet... Kb. 2k-n még tartottam magam, de aztán már 4:50-re lassultam, és az is kínszenvedés volt, főleg az utolsó hídra mászáskor. 23:46 kellett már ehhez az 5k-hoz, és a maradék 1,1 kilométer se volt egy diadalmenet, úgy vonszoltam be magam a célba, és nagyon örültem, hogy végre vége. Így leírva elég depisnek hangzik, de igazából nem vagyok nagyon elégedetlen, nem olyan rossz ez! Eleve nem volt célverseny, nem voltam rápihenve, betonnak éreztem a lábaim már az első híd után, ez sokat rontott a helyzeten. Ide kapcsolódik, hogy kéne dombrafutásokat csinálni, télen volt, most nyáron semmi. Meleg volt, az még mindig nem a barátom. Az oldalszúrást nem értem csak. A gyomrom rendben volt, talán a folyadék lehetett kevés, nem ittam sokat, viszont rengeteget izzadtam, lehet sót is pótolni kellett volna. Mindenesetre a foglalkozás elérte a célját, a maratonra nagyon jó kis felmérő volt ez, sok tanulságot le tudok vonni, ahhoz nem kell PB 😀